... a mai napot kábé így tudnám jellemezni. Két kóreai vevőnek álcázott transzcendentális dimenzió betyár zsiger alapú thai masszázst (igen, az az igazi lábbaltiprós húbaszdmeg kategóriás - ami normális estben háton művelve kellemes ázsiai szépségek által prezentálva még élvezetes is lenne - ) alkalmazott rajtam, mindezt reggel tíztől délután kettőig megállás és ebédszünet nélkül, hát ezek után még a hamburger-wimpy kombó is csak céltalan protein injekciónak tűnt.

Na mindegy, jelenlegi idegállaptom nem tudom másképp szavakba önteni, mint egy újabb elmeháborodott rímekkel csatasorrendbe állított szóáradattal, előre is elnézést kérek minden éppeszű blog olvasómmal (ha még ezek után marad legalább egy is...)

Zsib, zsib, zsibbadnak a Sejtek,

A létezésből én most mit sem sejtek.

Elejtek mindent, egy gondolat szikrát,

Mely földet érve csak annyit mond: viszlát.

Itt járt az Elme és beköszönt, helló!

„Látom nálad itt most nincs semmi meló,

Hát tovább lépek és hagylak vegetálni.”

Én meg győzöm a Testnek, ezt most valahogy kidumálni,

Hogy hát figyelj, izé, most magadtól kéne

egy kicsit ösztönből megoldani végre.

„Végre? Már Megint? És mégis hogyan?!

Elme nélkül. de mégis okosan?

Te most hülyének nézel?” Nem, az én vagyok

De ez most már kérdés, én örülök, hogy tudok

Elme nélkül még veletek is lenni,

Evés, fürdés, alvás és ennyi.

Ha a sorrend meg nem jó, hát kérem, így jártam.

Holnap reggel ébresztő a kádban.