Repked az égen,

Egy bárányfelhő szélen

A megújulás angyala, a Tavaszlény.

Menekül az öreg,

vagy százkilós tömeg.

Már nagyon elcsépelt lettél,

Hát menekülj is, te anyaszomorító Tél!

Kergeti a tavasz,

Bár a manus nagyon ravasz,

S itt-ott előbújik,

Megnyugszik, de csak egy röpke pillanatra,

Mert újra támad a Tavaszlény,

Ez a fürge ürge,

Tapsi-hapsi,

Fiatal kópé.

Szegény öreg alig bírja,

Már a végrendeletét írja,

Hisz oly sok a kínja.

Te győztél! –kiált fel az öreg Tél,

Az uralkodó most már te lettél!

S elvonul végleg,

Átadja magát a régnek,

S már csak egy valaki repked az égen,

Egy bárányfelhő szélen,

A megújulás angyala, a Tavaszlény.