Tóparton ülve, magányosan egyedül,

Tücsök koma minden éjjel szomorúan hegedül.

Hallgatom a muzsikáját, s bámulom a vizet,

Elszívok egy cigarettát, majd után még tizet.

Szívem is csak dúdolgatja, mit a tücsök elsirat,

Oda-vissza lejátszom a fejemben a hangodat.

Víztükörbe bámulva nem is látom magamat.

Ironikus hullámokkal kirajzolja arcodat,

Csak a lelkem kondulása zavarja meg énekét,

Emlékeddel táplálom a magány csendéletét