Vorg a Halhatatlan Báró:
Látom, tavasz van.... (2010.04.26. 05:35)Lelki nagytakarítás
Vorg a Halhatatlan Báró:
Az épeszű olvasók mehetnek, én maradok szívesen :)
Bazira nem hiányzik a multi fíling. Bár gondo... (2010.03.19. 23:09)Agyalapi atomtámadás
Vorg a Halhatatlan Báró:
Köszi! (2010.03.08. 16:55)Nőnapi köszöntő
Vorg a Halhatatlan Báró:
Számomra a mérnöki meló nem riportok készítése, de a multiknál az. Megértem, ha kiégett vagy miatt... (2010.03.03. 10:46)Másfél gondoat
Fény derült az elmúlt napok szokatlan időjárására, melyet kivételesen nem a Természet szeszélyes viselkedése okozott. Pár perce kaptuk a hírt rendőrségi informátorunktól, hogy a hétvégén a rendőrség ittas vezetés, garázdálkodás és közszemérem sértés miatt letartóztatta a Húsvéti Nyulat. Idén a Télapó kézbesítheti az ajándékokat, a Karácsony Menedzsment Kft már megkezdte az előkészületeket, ennek köszönhető a nem várt havazás.
Péntek este 10.10 perckor érkezett be egy lakossági bejelentés, miszerint egy feltűnően nagy fülű ittasnak tűnő egyén autóval garázdálkodik a belvárosban, a lakosságot a húsvét elmaradásával fenyegetve. A kiérkező rendőrök először csak a kocsit találták meg, majd egy újabb bejelentésnek köszönhetően forró nyomon követték a már gyalogosan garázdálkodó gyanúsítottat. Útját összetört csoki tojások és felgyújtott papír nyúl masék szegélyezték. Egy szemtanú elmondása szerint „B…tok meg a húsvétot én nem tojok nektek több tojást” felkiáltással hozzávágott egy csoki tojást, mellyel 8 napon túli lelki sérülést okozott.
Egy másik fiatal szemtanú elmondása szerint a szeme láttára tojt ki egy tojást mellyel egy autó szélvédőjét dobta be. „Félelmetes volt, én nem gondoltam volna, hogy ez az ártatlan Nyúl ilyen szörnyű tetteket képes véghez vinni”
A rendőrök végül két utca sarokkal odébb, egy kirakat húsvéti dekorációjában találták meg eszméletlenül.
Példát kell statuálni, de az összetartás példaértékű
Hollányi Arnold az ORFK parancsnoka megdöbbenését fejezte ki az esettel kapcsolatban és elmondta, mindent megtesznek azért, hogy a Húsvéti Nyúl őrizetben maradjon az ügy tisztázásának végéig. „Példát kell statuálnunk az ügyben, nem hagyhatjuk, hogy egy ilyen prominens közszereplő megfelelő büntetés nélkül ússzon meg egy ilyen esetet” – nyilatkozta Hollányi. Arra a kérdésünkre, hogy miért vártak eddig az ügy nyilvánosságra hozatalával, azt válaszolta „A kormánnyal egyeztetve nem akartunk a lakosság körében pánikot kelteni a húsvéti ünnepek esetleges elmaradásának pletykáival, biztosra akartunk menni, hogy a lakosság az incidens miatt nem szenved semmiben hiányt”
A belügyminiszter a rendkívüli helyzetre való tekintettel összehívott egy speciális bizottságot, - melybe a katasztrófavédelem, a TEK, valamint az Ünnepi Válságközpont delegált egy-egy képviselőt - amely egy egész éjszakán át tartó ülésezés után meghozta a döntést, felkérik a Télapót a húsvéti válsághelyzet megoldására.
A miniszterelnök másnapi sajtótájékoztatóján példa értékűnek nevezte az összefogást. „Mi Magyarok, kedves Barátaim, ismét bebizonyítottuk az Európai Únió és a gazdasági válság kellős közepén, hogy ha egyként összefogunk, bebizonyítjuk, hogy egy kis ország is lehet Nagy Nemzet” – nyilatkozta.
A Télapó ugrik be helyettesíteni
A Karácsony Menedzsment Kft a rendőrségi hírekre reagálva közleményben erősítette meg az információt: rendhagyó módon a Télapó fogja idén a húsvéti ajándékokat kézbesíteni.
„A rendkívüli helyzetre való tekintettel a hatóságokkal és Télapóval egyeztetve idén húsvétkor – a rövid határidő ellenére a tőlünk megszokott profizmussal és gördülékenységgel – a Karácsony Menedzsment Kft bonyolítja le az ajándékok kikézbesítését. Ennek megfelelően elkezdtünk minden előkészületet, melynek egyik elengedhetetlen eleme a havazás. Kérnénk a lakosság közreműködését, a hétvégén ne induljanak el autóval, csak ha nagyon szükséges, ezzel is elősegítve Télapó akadálymentes közlekedését.”
A Húsvéti Nyúl menedzsmentje tombol, az elkövető sajnálkozik
A Húsvéti Nyúl képviseletét ellátó Krisztus Feltámad Kft képviselője felháborítónak és szélsőbaloldali rendőri túlkapásnak nevezte az ügyfele elleni intézkedést, és az azt követő „összeesküvést” melyet idézzük „Ha kell, a hágai nemzetközi bíróságig is elvisszük. A konkurencia gátlástalan, kapitalista provokációját pedig a magyar húsvéttudat elleni bűncselekménynek minősítjük, amiért a megfelelő fórumon mindenki felelni fog”.
Bár a rendőrség a nyomozati időszak alatt megtagadta, hogy megszólaltassuk a Húsvéti Nyulat, annyit elmondtak, hogy az elkövető mindent beismert és nagyon bánja a tettét.
Nemzetközi visszhang
Szinte alig látott napvilágot a hír, a nemzetközi hozzáállást máris megosztotta a magyarországi helyzet. Brüsszel a demokrácia utolsó bástyájának porba hullásának nevezte a kormány a Húsvéti Nyúl ellen hozott döntését. Felszólították a miniszterelnököt, hogy azonnal engedjék szabadon a politikai fogolyként kezelt Nyulat és állítsák vissza az alkotmányos rendet.
A finn nagykövet, valamint Lappföld nem hivatalos kormányzója Rudolf szarvas gratulált a gyors és rugalmas intézkedéseknek, döntéseknek, véleményük szerint Magyarország felnőtt önmagához és az alternatív gondolkodásmódhoz a problémák kezelésében.
Az izraeli belügyminisztérium behívatta a magyar nagykövetet és aggodalmukat fejezték ki a Magyarországon történtek a zsidó állam egyik legszentebb ünnepére, a Húsvétra gyakorolt esetleges hatásaival kapcsolatban és teljeskörű kivizsgálást kértek a magyar államtól.
A húsvét nem marad el!
„Egy biztos” – üzente a kormányfő – „A húsvét nem marad el, ha kell alkotmányban rögzítjük a Húsvéti Nyúl bármikori helyettesíthetőségét, vagy az ünnep alternatív időpontjait. Az sem elképzelhetetlen, hogy a húsvét hétfőt áttesszük pénteki napra.”
Egyes meg nem erősített hírforrások szerint a honatyák már gőzerővel meg is kezdték az Alkotmány ötödik módosítását…
Nem vagyok én senki tulajdonképpen. Csak egy megfáradt elem a gépben, Egy 8-as menet, vagy egy csapszep, Amitől a gép még működik val’szeg.
Kicserélni lehet, minden boltban kapható. Még talán kedvezményt is ad rá az eladó, Vagy ha nem, hát dobd fel a Vaterára, 100-at találsz helyette nemsokára.
Nem vagyok én senki tulajdonképpen. Csak egy kis kanálnyi liszt a péppben. Csak éppen annyi ami nem hiányzik, S ettől a recept még nem hibádzik.
Helyettesíteni lehet mondjuk sóval. Kicsit másmilyen lesz az íz, szóval, Lehet, hogy az eredmény nem igazán tetszik, De ettől az ember még nyugodtan lefekszik.
Nem vagyok én senki tulajdonképpen. Csak egy szótag egy mondat egészben, Egy rag ami talán nem is pont oda illik. S a mondatban majd új lehetőség nyílik,
Ha kiegészíted egy izgalmasabb résszel, De az írásjelekkel csak finoman, ésszel. Maradjon a mondat értelmes és összetett, Hogy mindenki értse majd az elbújt kis részletet.
Ma különleges sportnak szenteltem a napomat, elkezdtem nagytakarítást csinálni a szobámban – ami ahhoz képest, hogy egy ablaktisztítás gondolatával indult, abból kifolyólag, hogy már télen sem akart még jégvirág se nőni azon az ablakon, mert az rögtön az ÁNTSZ, a Zöldek , és a Katasztrófavédelem azonnali feljelentésével járt volna, szóval ahhoz képest, hogy egy ártatlan ablaktisztításnak indult, minden lett belőle csak pont az nem. Ez olyan mint amikor elindulsz egy kiló kenyérért a hipermarketbe és a pénztárnál a matematikailag is lehetetlenül magas végösszeg utáni első szívroham pillanatában döbbensz rá, hogy kenyeret nem is vettél.
Na mindegy nem is ez a lényeg, mert bár az ablakom még mindig a piszoktól gonoszul vigyorogva töri meg valami lehetetlen fátyolosra a nap fényét, sikerült felforgatnom szobám teljes tartalmát, s mint valami felhőktől megrészegült tornádó kezdtem a felesleges kacatok tucatjait a szobám közepe felé abszolválni. Ijesztő a tudat, hogy az ember mennyi haszontalan holmit képes az évek során polcain felhalmozni a ’Majd jó lesz még valamire’ bárgyú álcája mögött apokaliptikus túlélő csomagok összeállításával. Pedig beköltözésem óta jó néhányszor - na jó, ha teljesen őszinte vagyok egyszer, a beköltözésemkor – már elvégeztem ezen jótékony műveletet (jótékonyan hatott a szobámban megmaradó szabad négyzetcentiméterekre), ami körülbelül annyiból állt, hogy a kevésbé érdekesen és hasznosan zörgő dobozokat azonnal, felbontatlanul a szemetes nevű függőleges szekrénybe iktattam.
Jelenlegi – a világvége esetén túlélési esélyeimet elhanyagolhatóan csökkentő - kacatmentesítő akcióm során is találkoztam érdekesebbnél érdekesebb (érdekes, hogy ezt lehet Valaminek hívni) tárgyakkal. A félig törött mobil rack, (tudjátok az, amivel a számítógép vastagbél műtét nélküli rámozdulással is lehet merevlemezt behelyezni.) aminek kábé akkor használati értéke van, mint mélybúvárnak a gyufás skatulya, vagy a három különböző formájú csatlakozóval ellátott adapter, ami persze egyik se illik az általam birtokolt adaptert igénylő eszközök egyik dugaljába se – csak azt tudnám, hogy akkor azok az adapterek a dimenzió melyik szegletében lelhetők fel, ez tiszta őrület –, vagy a kedvencem, a körülbelül tini nindzsa kislány koromból származó jegyzetfüzet az akkori rap szöveg alkotásaimmal. Amibe csak annyi értelem szorult, mint Győzikébe andragógia. De találtam három éve lejárt szavatosságú fájdalomcsillapítót is, amit valószínűleg lenyelve a Süsüvel haluztam volna tovább a Quimby androidjával (mert éppen azt hallgattam takarítás közben) .
És ekkor nyilallt belém – nem, most az egyszer nem a derekamba, még csak nem is a szívembe, hanem az agyamnak csúfolt részecske halmazba – a felismerés, hogy én magam is tele vagyok haszontalan „holmikkal”, amiket ideje lenne szanálnom. Felesleges dolgok, amikhez ragaszkodom, mert az elmúlt évek során annyira az énemmé váltak, annyira a mindennapi életvitelem, életfelfogásom polcain porosodó tárgyakká lettek, hogy ijesztőbb lenne megválni tőlük, mint egy egész estét eltölteni Anettkával. És pont ezen tárgyak helyigénye miatt nem maradt már szabad polchelyem olyan igazán fontos dolgokra, amiket mint mumust eddig csak a szekrény legmélyébe eldugva tároltam, s életemet hasznossá és szellemileg, lelkileg éretté tehették volna. De azt hiszem, itt az ideje szép lassan portalanítást eszközölni magamban is, elővenni a seprűt és a Biokomtól kölcsönkérni a legnagyobb konténert és igen,ablaktörlő, ablaktörlő, lelki szemeim ablakát is megpucolva helyre tenni a dolgokat. Mert most kezdődik életem hátralévő része.
Fárad vagyok már a gondolathoz, Hogy Te nekem nyíltan és őszintén megmutatkozz, Bemutatkozz, nevedet megjegyezni, perceket elfeledni, Születésnapod, hogy el ne felejtsem, cetlikre mindenhol feljegyezni Hogy melyik a kedvenc színed, illatod és hangod, Hogy a rádión a hangot feltekerjem, ha a számodat hallod. Ki a kedvenc költőd, és vasárnap miért nem mosogatsz És hogy is hívják azt a színészt, akiért úgy odavagy?
Fáradt vagyok már az érzelemhez, Hogy téged elmondani vagy százszor, hogy szeretlek. „Nem szeretlek!” „Elfeledlek!” „Dühös vagyok!” „Hogy utállak!” „Szeress, ahogy én szeretlek.” „Dögölj meg te hülye állat!” Játszani, hogy minden rendben, társaságban kézen fogva Moziban, vagy színházban, összebújva puszilkodva Örök hűség, jóban, rosszban, gyűrű meg a papírmunka Külön ágyban más nejével, egymást régen jól megunva.
Fáradt vagyok már a cselekvéshez, Neked virágot venni, szétszórni, nézd, milyen szép lett. Megmasszírozni hátad, ha egy őrült naptól fáradt, Szeretkezni minden este, megvetni az ágyat. Kicserélni a pólót, mert az fél számmal, de nagyobb Ajándékot névnapodra, venni, hogy ha hagyod. Tányérokat összetörni, egész éjjel veszekedni Hogy majd egyszer kibékülünk, heteken át reménykedni.
Fáradt vagyok már, hogy belekezdjek, Hogy szemedbe izgatón, sóvárgón belefeledkezzek, neked Kedves, szerelmes szavakat füledbe duruzsolva Várjam azt, hogy igen, te is úgy, meghatódva. Látom könnyed kicsordulva, megnyitották a gátat, Utat adva, medret ásva egy folyóból szerelmes éjszakának. Fáradt vagyok már, hogy ismét csak csalódjak A “barátok még lehetünk” szövegnek behódoljak
Válasz Márai Sándornak a Füves könyv: „169 Arról, hogy legokosabb egyedül maradni” című példázatára
„Mert ne számíts te senkire. Már nem is vagy hűséges a munkádhoz, ha bárkire is számítasz. Már nem is végzed egészen, feltétlenül, életre-halálra munkád, mellyel sorsod megbízott, ha bárkinek segítségét elfogadod. Nincs senki aki segíthet. Műveket, embereket, népeket utolsó pillanatban nem védhet meg senki, nem segíthet senki, csak a mű s az ember, a nép maga maga. Ugyanaz az erő, meg megalkotott egy művet, felépít egy életet, csak az tud megvédeni is. Ezért okosabb egyedül maradni. Aki igazán, elszántam magányos, aki lelke mélyén nem sínyli ezt a magányt, csak ő az erős. Nem szabad érzelmesnek lenni, sem reménykedni. A végén meg kell halnod, tudjad ezt. Mitől félsz hát? Mit is remélhetsz? Ha munkádhoz hűséges vagy, a halál nem tehet ellened semmi, amíg munkád tető alá nem hoztad. Ezt tudjad, s maradj bátran magányos”
Mert én úgy tartom helyesnek, hogy az ember alapvetőn és elidegeníthetetlenül társas lény. Mert Isten is azért teremtette a férfi számára nőt, hogy ne legyen egyedül, ne szenvedjen magánytól. Mert az igazi munka – amit Márai úr is említ – úgy vélem pont az, hogy ki-ki megtalálja a társait, hozzá illő párjait e világban.És most nemiségtől függetlenül értem ezt. Nem a fajfentartás bonyolult és néha szürreális párkeresési munkájára gondolok. Arra, hogy az ember társak nélkül, magányosan csak olyan mint egy végtelen kirakósjáték egyetlen mozaikdarabja. Csak egy apró részlet a létezés egy nagy összképéből. Ahhoz pedig, hogy a nagy kép legalább egy kis - ember számára felfogható részletét látni és értelmezni tudjuk, több mozaik darabka szors és jól illeszkedő kapcsolódása szükségeltetik. Ebben rejlik a társkeresés – a magány ellen való folytonos küzdelem – igazi munkájának szépsége. A magány az önön lényünk egyszerűségének a nagy összképhez viszonyított tudatlansága.
Avagy gondolatok Márai Sándor Füveskönyv című műve nyomán
1.Bevezető
Nos, az az igazság, nem ismerem Márai Sándor életútját, se műveit igazán, se alkotói palettáját; jelenleg is csak egy művével barátkozom, a Füves könyvvel. Egy régi barátomnak köszönhetően találkoztam ezzal a – szó legszorosabb értelmében vett – rendkívül sokszínű alkotással. Vannak benne pozitív gondolatok, számomra olykor negatív, vagy éppen másképp látott vélemények, vagy csak egyszerű, az élet mindennapi lelki, testi értelemben vett egészséges megéléséhez szóló jótanácsok. Egy valamiben – és talán ez a legfonotsabb – mégis számomra nagyrabecsülendő és maradandó alkotás. Engem is gondolkodásra és ezen elmélkedések papírravetésére - és nem utolsó sorban - másokkal való megosztására késztetett. Így született meg bennem a Válasz a Füves könyvre ötlete. Ezen gondolatokat nem az eredeti mű plagizálásának szánom és nem is szeretném kétségbe vonni, vagy negatív tükörben feltüntetni Márai mester eredeti gondolatvilágát, életszemléletét, egyszerűen csak annyira megindító ez a mű, hogy én is szeretném kifejezni, megosztani azt az érzést, feléd fordítani kedves Olvasó azt a tükröt, amin keresztül szemlélem; ahogyan én látom időnként ezt a világot, amit élünk. Elsősorban olyan gondolatok lesznek ezek, amik a Füveskönyv egy egy példázatának olvasása közben születtek meg bennem- azokkal konstruktívan vitatkozva, vagy éppen egyetértve - , vagy éppen azokat tovább gondolva saját véleményemet érdeklődésemet tükrözik egy-egy témáról. Igazából nem is tudom, hogy milyen írások fognak majd még születni, az első – melyet a következő posztban fogok közölni - mindenképp egy válasz lesz egy olyan példázatra, amiben történetesen nem értek egyet Márai mester gondolatiságával J De hát ettől szép az értelem, hogy minden embernek megvan a saját véleménye és ha azt mások véleményét meg nem bántó módon képes közölni, ettől válik valaki igazán gondolkodó lénnyé.Az egyszerűség kedvéért a posztban mindíg először az eredeti Márai példázatot fogom közölni és utánna a sajátomat, remélem ez nem ütközik semmilyen szerzői jogi sérelembe.
... a mai napot kábé így tudnám jellemezni. Két kóreai vevőnek álcázott transzcendentális dimenzió betyár zsiger alapú thai masszázst (igen, az az igazi lábbaltiprós húbaszdmeg kategóriás - ami normális estben háton művelve kellemes ázsiai szépségek által prezentálva még élvezetes is lenne - ) alkalmazott rajtam, mindezt reggel tíztől délután kettőig megállás és ebédszünet nélkül, hát ezek után még a hamburger-wimpy kombó is csak céltalan protein injekciónak tűnt.
Na mindegy, jelenlegi idegállaptom nem tudom másképp szavakba önteni, mint egy újabb elmeháborodott rímekkel csatasorrendbe állított szóáradattal, előre is elnézést kérek minden éppeszű blog olvasómmal (ha még ezek után marad legalább egy is...)
Zsib, zsib, zsibbadnak a Sejtek,
A létezésből én most mit sem sejtek.
Elejtek mindent, egy gondolat szikrát,
Mely földet érve csak annyit mond: viszlát.
Itt járt az Elme és beköszönt, helló!
„Látom nálad itt most nincs semmi meló,
Hát tovább lépek és hagylak vegetálni.”
Én meg győzöm a Testnek, ezt most valahogy kidumálni,
u.i.: Most 2010 márc. 10. van, és most is hajnal van, mert nem bírok aludni és eszembe jutott e rövid négysorosom. Lehet, hogy túl sokat hallgattam mostanság Faithlesst és Insomniás leszek? :-) Vagy el kell mennem párt keresni, mint a kismadár.
Most olyan semmilyen kedvem van. Az egész napom egy kicsit szürrealisztikus volt, kezdve az ébredéssel. Amikor hajnali egytől óránként megébredek, hogy elkezdődött –e már a nap és még mindig csak arra eszmélek, hogy ez nem, ez nem az a nap, amit elgondoltam, amit megálmodtam, és végül hajnali ötkor végleg feladom és kényszerrel elkezdem... Na ekkor tudatosul benned, hogy ezt is csak valahogy túl kell élnem. Dupla kávé, zuhanyozás, buszozás a szenvedés koordinátáira, megbeszélés, veszekedés az ismert problémák fölött, vagy mellett, körbe járok, ismét körbe járok, és kérdezem, minek is vagyok még itt?! Az egyetlen támpont, négykor haverokkal egy kis kikapcsolódás, de még közben magyarázkodás, hogy igen, holnap egyedül is bírom, meglesz a riport, és ismét csak egy kényszeredett mosoly az arcon. Délután négy, vége, hála istennek, a kulcsomat is csak véletlenül hagytam a szekrényemben, végre snooker, de az sem megy, mert koncentrálni, azt nem bírok, csak céltalanul lököm a golyót, mintha az egész napom az asztalon testesülne meg abban az elhibázott piros golyóban, és eszembe jut egy:
Másfél gondolat
Ha azt mondom, forog a föld,
Gondolatom csigapózba menekül.
Most nem tudja, nem bírja felfogni
Eme gömbölyű létezést.
Miután hasra estem összegabalyodott gondolataimtól
(szerzői megjegyzés: a másfél gondolat blog első verse)
Az első gondolat
Gondolatok, néha gondolgatok, Szavakat egymás után rakosgatok. Rímekbe szövődnek, röhögve köhögnek S ha érzelmek kötődnek, utat adva a közönynek. Néha csak beszélnek, feszengve remélnek Levél az erénynek, elveszve eszmélnek Világ a tükörnek, tükörbe kívánlak, Szemlélet, elmélet, lelkemből kínállak Hagyom, ha hagyod, ha te is akarod Én érted állóvíz, ha te felkavarod. Virág a világnak, gyűlöllek, imádlak, Pozitív szemlélet, vagy a pokolba kívánlak. Jegyzet az életnek, miképpen élem meg Ne csak a képekről, ha tetszik, hát ismerj meg.
Halvány lila vákumozott dunsztom sincs... Igazából középiskolában találkoztam először ezzel a kifejezéssel az irodalom tankönyv Ice T dalcímekkel és mindenféle akkor még humorosnak vélt "nem odaillő" képekkel való dekorálása közben, melyet hőn szeretett irodalomtanárunk Molnárka (bocsásson meg tanárnő, nekem így maradt meg emlékeimben...) az elektronikában és számítástechnikában használt kettes számrendszer legmagasabb értékével (gy.k.: 1-es) díjazott. Valami francia pasi valami szerzeménye, ami legalább olyan viccesnek tűnt, mint a Margit: savanyúcukor. Mint később kiderült, Baudelaire (egy élet nem elég ennek a fickónak a nevét megtanulni leírni...) főművének tekintett verseskötet címe. Róla annyit érdemes tudni, hogy a dekadens költészet egyik szimbólikus alakja (ez a mondat már csak azért is érdekes, mert a szimbolista költészetet is tőle eredeztetik).
Na szóval, valahol itt kezdődik a kapcsolatom a versekkel, ami először csak olvasással, majd idővel a saját gondolatok, érzések papírra vetésével folytatódott. Aztán jött egy kollégám, Baltavári Bálint aki a munkahelyünkön indított egy különös levlistát; mindennap küldött egy verset, idézetet. Megtetszett a dolog, feliratkoztam, olvastam és élveztem, majd amikor Bálintunk eltávozott a cégtől, folytattam a hagyományt, melyet később - a fantasztikus Robin Williams alakításában látható film után - elneveztem Holt Költők Társaságának. Közben elindítottam az első saját blogomat a "Másfél gondolat"-ot, melybe csak saját versek kerültek fel
Sajnos a besűrüsödött munkahelyi teendők miatt először utóbbi, majd a HKT is megszűnt, de most újult erővel, megpróbálkozom újra, ha nem is napi szinten, de ahogy időm engedi saját gondolatokat, verseket, dalszövegeket vagy éppen a hangulat(om)hoz illő imsert verseket blog formában megosztani azokkal, akiket érdekel, vagy éppen valamilyen formában erre tévednek.
A blog nyilt, ha neked is van saját, vagy kedvenc versed, küldd el, (szép magyar szóval élve) postolom.
