Mert addig jó az érzés, míg meg nem éled,

Míg kétélű pengéjével szíved meg nem sérted.

A tűz meg éget, vagy lelked mélyén lángol

Egyszerre vagy boldog, vagy mélabús a vágytól.

Vigyázz, hát a tűzzel, ne érj hozzá túl közel,

Mert megégeti arcodat, vagy melegséggel átölel

Ha mértékkel, távolból féled őt és tiszteled

Mert fény lehet az éjszakában, de az is meglehet

Hogy elvakítja szemed, a józan tisztán látást,

Felperzselhet mindent, nem nyújt megbocsájtást.

Mégis, érezni a lángot a legszentebb dolog,

Nélküle az értelmét tán soha fel nem fogod.