Álmaink rothadó világa   Rothadó alma felszínén bolyong az illattól eltévedt muslinca. Boros pohárra vágyott, a mannára, mely életét megfűszerezi. De neki is csak ez jutott, az illat, mely megtéveszti, mely olyan világba kényszeríti, Hol csak az álmok maradtak, az íz,…

Repked az égen, Egy bárányfelhő szélen A megújulás angyala, a Tavaszlény. Menekül az öreg, vagy százkilós tömeg. Már nagyon elcsépelt lettél, Hát menekülj is, te anyaszomorító Tél! Kergeti a tavasz, Bár a manus nagyon ravasz, S itt-ott előbújik, Megnyugszik,…

   Tóparton ülve, magányosan egyedül, Tücsök koma minden éjjel szomorúan hegedül. Hallgatom a muzsikáját, s bámulom a vizet, Elszívok egy cigarettát, majd után még tizet. Szívem is csak dúdolgatja, mit a tücsök elsirat, Oda-vissza lejátszom a fejemben a hangodat.…