Halvány lila vákumozott dunsztom sincs... Igazából középiskolában találkoztam először ezzel a kifejezéssel az irodalom tankönyv Ice T dalcímekkel és mindenféle akkor még humorosnak vélt "nem odaillő" képekkel való dekorálása közben, melyet hőn szeretett irodalomtanárunk Molnárka (bocsásson meg tanárnő, nekem így maradt meg emlékeimben...) az elektronikában és számítástechnikában használt kettes számrendszer legmagasabb értékével (gy.k.: 1-es) díjazott. Valami francia pasi valami szerzeménye, ami legalább olyan viccesnek tűnt, mint a Margit: savanyúcukor. Mint később kiderült, Baudelaire (egy élet nem elég ennek a fickónak a nevét megtanulni leírni...) főművének tekintett verseskötet címe. Róla annyit érdemes tudni, hogy a dekadens költészet egyik szimbólikus alakja (ez a mondat már csak azért is érdekes, mert a szimbolista költészetet is tőle eredeztetik).

Na szóval, valahol itt kezdődik a kapcsolatom a versekkel, ami először csak olvasással, majd idővel a saját gondolatok, érzések papírra vetésével folytatódott. Aztán jött egy kollégám, Baltavári Bálint aki a munkahelyünkön indított egy különös levlistát; mindennap küldött egy verset, idézetet. Megtetszett a dolog, feliratkoztam, olvastam és élveztem, majd amikor Bálintunk eltávozott a cégtől, folytattam a hagyományt, melyet később - a fantasztikus Robin Williams alakításában látható film után - elneveztem Holt Költők Társaságának. Közben elindítottam az első saját blogomat a "Másfél gondolat"-ot, melybe csak saját versek kerültek fel

Sajnos a besűrüsödött munkahelyi teendők miatt először utóbbi, majd a HKT is megszűnt, de most újult erővel, megpróbálkozom újra, ha nem is napi szinten, de ahogy időm engedi saját gondolatokat, verseket, dalszövegeket vagy éppen a hangulat(om)hoz illő imsert verseket blog formában megosztani azokkal, akiket érdekel, vagy éppen valamilyen formában erre tévednek.

A blog nyilt, ha neked is van saját, vagy kedvenc versed, küldd el, (szép magyar szóval élve) postolom.

üdv,

Jimmy